Az angyalok meg a duci csokor tulipán

"Kezd azzal a napot,  hogy megáldod a napod. " Ezt súgták ma reggel az angyalok a fülembe, miközben vadul mostam a fogam a fogfehérítős fogkrémemmel. Milyen egyszerű gondolat ..s bár még egy kicsit agyaltam rajta hogy vajon MIÉRT mondták ezt , de persze végül megtettem. Áldást kértem. Később elmentem otthonról, és a külvilág zizegő forgataga elterelte fejemből az egészet.
Élveztem a napsütést, erejét csodáltam,  megettem egy  ízes  és egy mákos péksüteményt  a körúti pékségben, ( egy vállrándítással konstatáltam hogy nem érdekel lerakódik e a fenekemre a szénhidrát ) majd könnyedén sétáltam  tovább a Mammut irányába. Véletlenül összetalálkoztam a párommal, aki egy barátjával ebédelt a külső étteremben, gyorsan váltottunk egy laza szájra puszit a leves és a főzelék között. A szája puha volt és szerelmes, és én újra rácsodálkoztam,  hogy milyen finom a férjem csókja ( az ember hajlamos erről megfeledkezni 18 év hosszú  együttélés után). Ez az élmény aztán váratlan örömmel töltött fel. Továbblebbentem. A plázában lődörögve  beszippantott a chilei kávé vad,  fűszeres izgalma, a könyvesbolt illatának kalandra hívó kanyargó betűóceánja. Két üzlettel odébb  még  vásároltam magamnak egy cuki rózsaszínű cipőt, és hazafelé egy duci csokor tulipánt a nagyhangú virágos nénitől az utcavégén.
És mikor a lakás ajtónál leültem egy pillanatra a kis  fehér fapadra, bevillant, hogy milyen jó csak úgy ...lenni!  És miért is? Ja, igen. Semmi irritáló sötét gondolat nem csinálta ki a kedvem, ahogy az máskor általában lenni szokott. És akkor megbökte a reggeli emlék a tudatomat...hát persze! Megáldottam a napom, te jó ég! Ez valóban így működött?!! A felismerésre a hideg is kirázott.  És igen, hiszek az angyalokban meg minden, tényleg, de mindig úgy fel tudok lelkesedni mikor újra és újra átélem  a láthatatlan világ segítségét fizikai szinten is. Na mindezek megfejelésére a barátnőm átküldött nekem egy fényképet, ami róla készült pár éve, egy végtelenül szomorú és fájdalommal terhelt hét után. Huhh, hát, sajnálom hogy nem oszthatom meg veletek .Olyan hatalmas és kivehető  angyal védelmezte kékes-fehér fénnyel  az auráját egészen végig, hogy  ...ledöbbentem. A kép egy csoda!!  És az a fura, hogy kérdeztem tőle, kérte e az angyalok segítségét , de azt mondta, nem kérte, bár gondolatban nagyon vágyott rá hogy jobbam érezze magát. Továbbá  emlékszik, hogy azon az estén később el tudta engedni a drámáját, és olyan önfeledten beszélgettek, nevettek a barátaival, hogy élete egyik legemlékezetesebb napja lett.

Szóval mondom és tettel élem ma, az élet szép! Még akkor is így éreztem,, amikor estefelé leszaladtam a boltba tejért, és a G-roby előtt a hajléktalan szokásos meggyötört életével, italtól eltorzult  érthetetlen szavaival rémisztgette a kedves járókelőket,( általában 7 óra után szokott elkezdeni  átkokat szórni az arra járó  emberiségre ) ,majd arrébb,  egy 3 éves bőgő kisfiút ,a szintén bőgő medve hangon okító anyukája ráncigált maga után , amire az arra járók fejcsóválva mormogták ítéletüket feléjük. De én mosolyogtam, mert éreztem hogy  jól van ez így, hiszen ez mind maga az ÉLET!


Ennyit az áldás hatalmáról. És akkor  körülbelül századjára ismét rájöttem, hogy nem kell rögtön akarni a dolgok MIÉRT- jét. Csak tedd meg amit meg kell tenned. A válaszok mindig később érkeznek meg. Ezért  a döntés, hogy hogyan is érzed magad, az minden pillanatban a Tied! Mert ha a döntésed által összhangba kerülsz  a benned élő Forrás energiájával, az ellenállásod, ami elválaszt a bőségtől, a jólléttől , az örömtől, azonnal megszűnik benned. Akkor áramolsz, és csak Vagy, és lélegzel, és VAGY, és egyszer csak észreveszed, hogy minden különösebb ok nélkül,  JÓL VAGY!!!!