...Ha úgy érzed elfáradtál , mert sok emberrel mész szembe az igazadért, vagy megaláznak azok akiknek úgy tűnik nagyobb a hatalmuk a tiednél, csak mosolyogj, és menj tovább! Tedd a dolgod, mert amit te teszel, az sokkal több és becsesebb a látható dolgoknál. És a jutalmad érik, aktiválódik az erőd, csak most ne add fel!! Kérlek! Itt vagyunk veled, nem vagy egyedül.. Csodálunk benneteket drága fényharcosok!


...aznap reggel még nem tudtam hogy fel fogok menni a hegyre..bár napok óta hívott a párom,de nem éreztem hozzá kedvet. A kávét kortyolva a fotelomba ültem az ablak előtt, és a szellemi törvényeket olvastam, kezemben a füzetemmel hogy lefirkanthassam ha jön valami info..Nálam kora reggel kopogtat a simogató késztetés, a kiapadhatatlan  szomjúság a kapcsolat felvételre az égi erőkkel. Ránéztem a dobozokra a földön, amelyeket múlt héten csomagoltam el a költözés sürgető tettvágyától hajtva. Néhány izgalmasnak tűnő írást szándékosan az alsó polcon hagytam,  és ösztönösen megemelkedtem hogy levegyem az egyiket. Nyomban kiesett belőle egy kép. Egy nagyon komoly képességekkel bíró gyógyítótól kaptam.. Az erdőben készült, és egy öreg fa törzsében lévő szellemkép mutatkozott meg rajta. Az alak lágy volt, egyáltalán nem fenyegető, de mégis határozottan ott volt. Hasonlított Szűzanyára....elmosolyodtam, mert tudtam hogy ma mégis kimegyek az erdőbe..

Amikor a hegyen kiszálltam az autóból és beléptem a fák közé, magamban köszöntöttem az erdő szellemét, és megkértem, engedjen be. Persze tudtam hogy fizikailag nyugodtan lépdelhetek a füvön, de én a kérést úgy értettem, hogy az ott jelen levő erők  a szó minden értelmében engedjék meg a belépést. Kértem a természet angyalát, a tündéreket, koboldokat, hogy mutassák meg magukat nekem..hozzá akartam tenni hogy tök jó szándékkel jöttem, de rájöttem hogy ők ezt a legtizstább szinten érzékelik a rezgésemből. Ellazultam.. néztem a lengedező leveleket az orrom előtt..  vártam . Kissé elbambultam, s eközben estem át abba a másik világba. Érzékeltem ahogy a fátyol fellebbent..és...hirtelen minden olyan nyersen élt. Szó szerint a bőrömön éreztem az ÉLETET! Csend kúszott a fák között, és mégis.. hangok sustorogtak, mozgott az avar, annyira tudtam hogy nem vagyok egyedül! Óriási izgalom  hevített, akár egy lassított film.Van amit nem lehet leírni. Elővettem a gépemet, és fotózni kezdtem. Első pár képen még semmi nem volt..
Aztán szép lassan valóban felfedték magukat az erdő lényei....Tiszteletteljes örömben  kattintgattam a fotókat, miközben mindvégig átsütött egy hatalmas erőt sugárzó jelenlét. Igen, mert az erő nem leigázó hatalom. Az Isteni erő életet ad, és védelmez, és fényével oldja fel a sötét részeket..

Elgondolkoztam a Földanya teremtő erején. .Milyen hatalmas csoda, hogy az anyaföld annyi szenny és mocsok dacára amit évszázadok  óta erőszakosan belé nyomunk, ily könnyedén teremt új életet évszakról évszakra. Mert hiába öntünk betont rá, hiába égetjük el rajta szörnyű mérgeinket, és vezetjük át rajta a vegyi anyagok hasznavehetetlen végtermékeit, Ő mindig kivirul, újjászületik értünk, s körülöttünk. Hogy mi élni tudjunk rajta. Hogy mi lélegezhessünk, táplálkozhassuk magunkat és gyermekeinket, hogy jó borokat igyunk, és tiszta vizet ihassunk. ( már amennyire a városokban ez lehetséges..)
 Hogy menedéket leljünk a nap égető sugarai ellen, hogy a víz elmossa , a szél elfújja a felgyülemlő sötétség áradatát, és megtisztítsa nekünk a bolygónkat. A mi bolygónk! Igen.. de észrevesszük e ezt a kegyelmet ? Tiszteljük e érte azt a hatalmas erőt, ami értünk teremtetett? Hiszen ha alázat nélkül szipolyozzuk és cincáljuk, tomboló erejével mindent elsöpör akár egy pillanata alatt is, Mert akkor féljük,és imádkozunk hogy elkerülje élőhelyünket a katasztrófa, mikor már késő. Ha túl sok kegyetlenül elszenvedett fájdalom szaggatja testét,Gaia  úgyis megrázza magát...hát ne menjünk el odáig. Már ne!

Jó dolog néha számot vetni magunkkal, mert az emberi faj, bár előnyt élvez e bolygón, saját magát pusztíthatja el önző tetteivel. Pedig valójában nem számít más, csak az Élet. Én nem kampányolni akarok itt, mert már millióan elmondták hogy védjük a természetet, és mi lett belőle?  Egy baromira elfáradt szlogen. Persze vannak megmozdulások, mert ugye elvileg már a bálnákat sem vadászhatják le, ami okos dolog az embertől, főleg ha tisztában lennénk vele, hogy ezek az állatok olyan ősi kódokat őriznek a földi léttel kapcsolatban, amik simán megmenthetnek bennünket. De azt épp eszemmel fel nem foghatom hogy a műanyag üdítős palackot, meg a nejlon zacskót miért kell beletaposni a földbe. Még a gyerek is tudja hogy az nem bomlik el. Azt hiszem mi sem szívesen vennénk ha a torkunkon akarnának lenyomni egy chipses zacskót. Ellenkezik a testünk természetével. Vagy a coca cola doboz fém darabjait tuszkolná le a nyelőcsövünkön egy nálunk erősebb lény..szerintem az fájna. Iszonyúan fájna. S jól tudom hogy Ti, akik ezt olvassátok, ugyanígy gondoljátok , s érzitek, hogy ez nem helyes. Az embereknek változnia kell. Nem tudom mi az útja ennek, de azt biztosan tudom, ha elegen akarjuk, az erő megérkezik, és kibomlik bennünk. S akkor képesek leszünk hatni másokra. Amúgy már most is képesek vagyunk. Egy mosollyal, egy igaz könnyel .Szép szóval, vagy éppen egy hangosan csattanó  kiáltással. Nem kell csendben maradnunk, az igazságért felemelt szó mindig áldott szó!  Valami ki fogja mozdítani a megfelelő embert a gyűjtőpontjából...hiszek benne!! Meg kell történnie, a jövőnk eldöntetett az égben, s tegyünk érte hogy itt a földön megszolgáljuk e bizalmat..

Én hiszek benne, hogy szép lassan egyre többen leszünk, akik megértjük az ember valódi természetét, mert jónak teremtettünk. Nem vagyunk eredendően bűnösek!!! A döntéseinkről szól minden. És nem a múltban elkövetett cselekedetek számítanak, hanem azok, amik ITT és MOST bomlanak ki benned! A tetteink tesznek minket azzá, akik valójában lenni szeretnénk. Bármikor válthatsz..Rosszból lehet jó, és a jóból ...a jó már csak jó marad!! Mostantól hozzunk döntést a szeretet nevében. Beszélj gyermekednek az ég fiairól, s észre fogod venni, ők közel vannak a láthatatlan világokhoz..csak félnek. De mostantól vállald fel aki vagy, mert hiszem hogy a fény felolvasztja  nagy olvasztótégelyben a félelmeink maradékát.S ha nem tudod helyesen cselekszel e, tedd fel ezt a kérdést. " Mit cselekedne a nevemben a szeretet? " Ilyen egyszerű. És kitárul a világ, mert elsimul minden nyomasztó problémád benned  s körülötted...